Ha te már lelkesen lábtornázol, akkor azért, ha még nem, akkor azért: lábtornázzanak a gyerekek! Hasznos, vicces, egy és több gyerekkel is.

Nem tudom, hogy az ország többi részén mi a helyzet, de nálunk dübörögnek a mínuszok, így egy óránál többet nem bírnak a fiúk a szabadban. Jó-jó, ők bírnának, nekem egy óra múlva már jobban fázik az orrom, mint a fülem. Így a sötét és hideg délutánokat a négy fal között töltjük. Az ilyenkor szokásos orrot fújjunk-infrázzunk-inhaláljunk körből remek kitörési lehetőséget kínál a lábtorna. És közben még mesélni sem kell :-).

Hat és fél éves fiaim a korosztályos átlaghoz igazodva csúnyán lúdtalpasak. Éjszaka rémálmaimban még a gágogást is hallom, amikor azzal stresszelem magam, hogy ez biztosan így marad amíg a világ világ és még hét nap. Még csak néhány hónapja esküdtünk fel a rendszeresen lábtornázók szent medáljára, így a látható eredményeket fél év múlva várhatjuk. A sorsdöntő pillanat nyáron történt, amikor a felfújható gyerekmedencéből kilépve az orrom előtt mutatták meg a műkövön kirajzolódó vizes lábnyomaikat. Ezek egy cseppet sem hasonlítottak az általam jól ismert, elalvás előtt gondosan végigpuszilt selymes-íves talpacskákról elképzelt nyomokhoz, sokkal inkább egy elvonuló libacsapat nyomaihoz. A nyarat így sok szülőt felháborító mezítlábazással töltöttük, fittyet hányva a mindenhol lapuló üvegszilánkokra, méhecskékre és a „jaj, csak fel ne fázzon” általános parájára. Biztos a szerencse is mellénk állt, de baj nélkül megúsztuk az udvari-játszótéri-parkos mezítlábazást, amihez én is lelkesen csatlakoztam. Fő a példamutatás!

Azóta minden nap – na jó, majdnem minden nap – beillesztünk 10 perc lábtornát az életünkbe. Néhány hét után a gyerekek már távoli szülői felügyelet mellett – miközben a vacsorát melegítem, a bevásárlásból hazahozott szatyrokat pakolom ki – is lelkesen végzik, esetleg tovább is fejlesztik a gyakorlatokat. Következzenek most Marci és Miki kedvencei:

Apró tárgyak, játékok összeszedése lábujjal: a fiúknál a Kinder figurák a legmenőbbek, én a fakanál/habverő összegyűjtésében vagyok verhetetlen.

Papírgyűrés, tépés lábujjakkal: először összetépjük közösen a szalvétát/papírzsepit/postaládába dobált reklámújságot. Ezeket aztán Miki a sarkain lépkedve a szőnyegről a parkettára hordja, Marci pedig újra vissza a szőnyegre. A részidőket én mérem. Iker fiúk lévén magától értetődő, hogy kőkemény verseny van!

Célba dobás babzsákkal, összegyűrt papírgombóccal, ruhával: az első áldozatok a lábtorna miatt levett zoknik, aztán a tépkedésből megmaradt reklámújságokból gyűrt gombócok következnek, végül a Kinder figurák is sorra kerülnek. Cél a közelben felállított vödör, bár kezdő korukban elég volt a szőnyeg egy közösen kijelölt részét eltalálni.

A földön ülve egy labdát a két talpunk közé fogunk, lábbal kissé feldobjuk, megpróbáljuk a talpak közé zárva elkapni. Ez nálunk két gyerekre fordítva úgy működik, hogy a szőnyeg mintáinak segítségével meghatározzuk Marci és Miki térfelét. Egymással szemben ülve a talpukkal és lábujjukkal tartott közepes méretű labdát tologatják át a levegőben egymás térfelére. Akinél leesett, az írja a mínusz pontot. Természetesen a versenyszellem nem lanyhul a végére sem.

Akik úgy érzik, hogy a napi 10 perc lábtorna által hozott lassabb eredményt nem tudják kivárni, bújtassák a gyerektalpakat Joyssy gyerekcipőbe. A puha és rugalmas cipőtalp folyamatos mozgásra készteti a boka és a láb izmait. Ami amellett, hogy elősegíti a láb egészséges boltozatos szerkezetének kialakulását, erősíti az ízületeket védő mélyizmokat is (ez nagy segítség a testmagasság és testsúly intenzív növekedésének időszakában!).

A következő bejegyzésben az én kedvenc gyerek lábtorna gyakorlataimat olvashatjátok. Kicsit kevesebb benne a labda és a Kinder figura, de a mintás szőnyegnek köszönhetően legalább ilyen jó mulatság.