Mint a többség ebben a szép országban, én is ugyanúgy költöm a fizetésemet hónapról hónapra: kifizetem a rezsit, a hiteleket, a gyerek számára fontos dolgokat és a normális élethez szükséges hétköznapi költségeket, kezdve a kedvenc sajtomtól a fodrászon át a kötelező vízóra cseréig. Azt jönnek a ruhák, cipők és egyéb érdekességek, mert ugye itt a jó idő és nem veheti fel az ember ugyanazt, amit tavaly… Mióta megszületett a gyermekünk (immár három éve), megfogadtuk, hogy neki mindent megadunk. Amióta lejárom a lábamat vele, hogy színes és változatos programokat, egészséges ételeket és tartalmas perceket biztosítsunk számára, megfogadtam azt is: a cipőn nem fogunk spórolni!

Sem a magam, sem a párom, sem a gyerek lábán. Mert nem éri meg! Hiába veszünk valami olcsóbb lábbelit, ami talán még jól is néz ki, egyszerűen gyorsan tönkremegy vagy érezhetően nem érezzük azt a kényelmet és biztonságot, amit a Joya vagy Joyssy biztosít.

A minap olvastam az interneten egy közösségről, ami Kaliforniában található, s arról nevezetes, hogy kaukázusi életkort élnek meg tagjai. Nyolc tényezőre figyelnek oda napról napra az egészséges ételektől kezdve a napfürdőzésig. És mit gondolnak, mi az egyik tényező? Napi 10.000 lépés megtétele. Az év minden napján, kötelező jelleggel a hosszú és boldog életért. Állítólag ez körülbelül napi 1 óra sétát jelent.

Rögtön belegondoltam, hogy ha egy hagyományos cipőben kellene sétálnom az év 365 napján napi 10.000 lépést, akkor a végén mi maradna a lábamból? Arról sajnos nincs információm, hogy a tengerentúli közösség tagjai miben sétálnak, de ha egy kis eszük van, akkor a Joyához hasonló kényelmi cipőt húznak a lábukra, különben úgy élik meg a 120 évet, hogy a lábaikat közben eldeformálták...

Szóval, vannak dolgok, amelyeken nem érdemes spórolni. Engem például a kényelmi cipők területén nem érdekelnek az árak.

Legfeljebb annyira, hogy a kedvenc Joya cipőmhöz, azaz a cipőbolthoz, melyik út vezet a leggyorsabban, mert drága a benzin.