Új év lévén a barátaimmal és a családommal folytatott beszélgetések során mi is átgondoltuk, mik voltak a tavalyi év legszebb, legemlékezetesebb és legfontosabb eseményei, és vajon mi vár ránk az új évben.

A legtöbb öröm forrása az volt, hogy bizonytalan és épülő félben lévő dolgok elkészültek, azaz stabilizálódtak: szülők negatív lelete egy hosszas kúra után, testvérek eljegyzése vagy házasságkötése hosszú évek sikertelen párkapcsolatai után, költözés az új házba a régóta tartó építkezés után, gyerekszületés évekig tartó sikertelen próbálkozások után. A legtöbb baj és szomorúság abból adódott, hogy stabilnak hitt dolgok meginogtak: hitel törlesztő részletek a svájci frank árfolyamváltozása miatt, sok ember házának alapja vagy az árvíz vagy a vörösiszap katasztrófa következtében, munkahelyek a gazdasági válság során csökkenő kereslet miatt bezáró cégek és gyárak nyomában. Szóval a lelkünk legfőbb vágya minden jel szerint a stabilitás!

De hogy van ezzel a testünk? A minket körülvevő járólap-parketta-aszfalt-beton rengeteg annyi stabilitást ad, hogy a testünknek folyamatos örömmámorban kellene úsznia. Mozgató- és idegrendszerünk mégsem hálás sem a tükörsima és kemény felületekért, sem a rengeteg időt megspóroló örökös eszközhasználatért, sem az ülve rohanó civilizált életmódért. Ha egy apró trükkel instabil felszínt helyezünk magunk alá álló vagy ülő helyzetben (pl. aktív talpú lábbeli, ülőlabda), aktivizáljuk mélyizmainkat, így azok elvégzik a feladatukat, és tehermentesítik az ízületeket. Instabil felszínen folyamatosan a testtömeg középpontot keressük, ami a testtartásunk folyamatos korrekciójára ösztönöz. Nem beszélve arról, hogy idegrendszerünk is hálás az ingergazdag környezetért. Tehát mégis: éljen az instabilitás!

A boldogság persze most is az ellentétek egyensúlyában keresendő: stabilitás a léleknek – instabilitás a testnek. Nekem, Neked, a családodnak, mindenkinek. Ez annyira örömcipős, hogy legyen ez a Joya új évi fogadalma!