Gyermekkorom és második gyermekkorom kedvenc meséje a Futrinka utca. Az egyik legkedvesebb epizód számomra az a rész, amikor Morzsa kutya nem akarja kihagyni a mindennapi erőnléti edzését, a sétát és szakadó esőben is nekiindul a terepnek, hogy jól megmutassa, ki az edzett eb. Aztán persze annyira megfázik, hogy Cicamicának kell gondoskodnia róla, mert mozdulni sem bír. Mi köze ennek a világ legpuhább talpú cipőjéhez, a Joyához? Az, hogy tele vannak a baráti és üzleti kapcsolataim edzettebbnél edzettebb edzett ebekkel. Merthogy az összes magazin és tv-műsor azt tolja az agyunkba, hogy rohanjunk kocogni, ilyen-olyan tréningre és mi tényleg megyünk, mert lemaradunk, kimaradunk és ki tudja, mennyi rossz történik még velünk. Aztán a nagy sportolásnak egy cicamicás ejnye-bejnye meg fájdalom lesz a vége…
Az okostelefonok és okos döntések idején én az okos sportolás híve vagyok. Ez ott kezdődik, hogy szereztem egy Testnevelési Egyetemen végzett személyi trénert, akivel közösen kialakítottunk egy edzéstervet, ami az én testi (és lelki) fejlődésemet szolgálja. A terv része természetesen a helyes táplálkozás is. Amit sokan furcsálltak a baráti körömben, hogy mi azt is meghatároztuk, hogy melyik mozgástípust milyen ruhában és cipőben (!) végezzem el.
Például én Joyában szoktam kocogni, pontosabban tempósan sétálni, legyen szó az utcai vagy a futópados edzőtermi tréningről. Ugyanis az ízületeimet minden szupermárkás futócipőnél jobban védi a Joya. A ruganyos talp jobban elnyeli a rázkódást, jobban óvja a lábam, és ezt így, túl a harmincon, igencsak könnyű mérni: megfájdult a térdem és derekam az edzés után vagy sem.
Én a sportolás nagy híve vagyok, igyekszem odafigyelni a rendszeres mozgásra. Azt gondolom viszont, hogy annak a tréningezésnek semmi értelme nincs, amit egy óriási zabálással vagy sajgó ízületekkel zárunk. Egy Joya lábbeli okos választás és jó döntés a sportoláshoz is, hogy két manapság divatos szófordulattal éljek. Ahogy a bőrünk sem felejti a napozást, úgy az ízületeink is emlékezni fognak a helytelen cipőválasztásra.
Ha másról nem, Morzsa kutyáról és Cicamicáról biztos eszünkbe fog jutni, hogy ki az igazi „edzett eb”.
